Mozart kincsestára – D-dúr szimfónia K. 133

D-dúr ragyogás, pompa és elegancia. Ezzel a pár szóval lehetne jellemezni ezt a szimfóniát – ha kell egyáltalán jellemezni -, amit Mozart feltehetőleg ünnepélyes hangulatban  írt 1772. júliusában, amikor is Colloredo érsek hivatalosan is kinevezte koncertmesterré. A salzburgi érsekkel való viszonyát ekkor még nem árnyékolták be nézeteltérések, még sejteni sem lehetett, hogy később elmérgesedik kettejük között a kapcsolat. Sőt, ha belegondolunk, hogy valószínűleg ennek a koncertmesteri tevékenységnek köszönhetően komponált Mozart ebben az időszakban (1772-73-ban) 14 szimfóniát – ami hozzávetőlegesen negyede (!) az összes szimfóniáinak – , egészen gyümölcsözőnek tekinthetjük ezt a kezdetet.

*

Stanley Sadie* külön megemlíti a szimfónia elején a “mannheimi crescendót”: Mozart gazdag dinamikai árnyaltsággal komponálta a művet, s a szövésmód is fejlődést mutat. Joggal érezhetjük úgy, hogy Mozart szimfóniái immár végleg kiléptek a gyerekcipőből.

D-dúr szimfónia K. 133

Salzburg, 1772. júl.

Forrás:

*Stanley Sadie: Mozart, Grove monográfiák

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: