Mialatt az elmúlt hónapokban sorra vettem a Mozart miséket, gyakran gondolkodtam azon, hogy melyik műfajjal folytassam a sort. Arra jutottam, hogy nem pontosan a Grove monográfiákban megjelent műjegyzék szerint haladok tovább. Ott ugyanis a misék után Mozart többi egyházi zenéje következik. Itt azonban azt szeretném, hogy a Fülelőt figyelemmel kísérő kisgyerekek és szüleik változatosabb alkotásokkal ismerkedhessenek meg. Így is érzek némi lelkiismeret furdalást, hogy túl egysíkú volt nemcsak hogy egy szerzőn, hanem még ráadásul egy műfajon belül végigvinni az első részt, de töredelmesen be kell vallanom, hogy a Mozart-hatás nálam függőséget okozott! Végtelenül izgalmas volt egy műfajon belül végigkísérni a csodagyerek csodafelnőtté válásának folyamatát az első próbálkozásoktól a mesterművekig.
Ezúttal tehát annyit változtatok, hogy három közkedvelt műfajt választok ki, és ezeket időrendben párhuzamosan veszem végig: a szimfóniákat, az operákat és a versenyműveket.
Felmerülhet az a kérdés is, vajon van-e ennek így értelme, minden művet bemutatni? Nem lenne elég egy válogatás, azokból a műveiből, amik jobban sikerültek, vagy amelyek jobban tetszenek.”Mozart kizárólag jó műveket és remekműveket írt.” – mondják*, s ezzel a megállapítással egyetértve úgy gondolom, érdekes meghallgatni azt is, hogy nyolc évesen milyen szimfóniát lehet írni. (Attól függetlenül persze, hogy nem szabad összehasonlítani felnőttkori szimfóniáival, ahogyan egy festő gyerekkori tanulmányait sem lehet érett alkotásaihoz mérni.) Arról pedig nem is beszélve, hogy Mozart komponált rengeteg olyan zenét is, ami nem került be úgy a köztudatba, mint például a Kis éji zene. Mindemellett ezeket is érdemes, sőt, izgalmas megismerni.
***
Az első szimfóniáját Mozart 8 évesen írta, zenei közhelyekkel teli, egyszerű, de mégis bájos alkotás. “…már ezekben a a művekben is felbukkannak elragadó ötletek, amelyek előrevetítik a későbbi nagy gondolatokat. (pl. az ún. “névjegy-motívum” a második tételben.) Kedves, derűs és szelíd érzelmek, egyszerű humor, olykor megindító fájdalom, de nem a férfias erő, heroizmus, tragikum és drámaiság jellemzik őket. A mélyebb érzelmek olykor sokat sejtetően mozgolódnak már.” – írja Mozart korai szimfóniáiról Hans Engel zenetudós.**
Persze, csakúgy, mint Mozart többi gyerekkori művénél, nem tudhatjuk, hogy a végeredményhez valójában mennyiben járult hozzá apja és egyben tanára, Leopold Mozart.
London, 1764-65
*Körber Tivadar: Zeneirodalom I.
** Dirk Böttger: Wolfgang Amadeus Mozart
Fülelő 
Hozzászólás