2017-03-05

Egy mese – egy zene:Ludwig van Beethoven: V. szimfónia (c-moll) Op. 67

Beethoven V. szimfóniájáról már olvashattunk a Fülelőben, itt. Most újra meghallgattuk…

…és örömmel láttuk és hallottuk felbukkanni a Rózsaszín párducban is:

 

2017-02-11

Joseph Haydn: C-dúr csellóverseny No.1

Haydn az Esterházy-hercegek szolgálatában eltöltött első éveiben komponálta meg No. 1-es C-dúr gordonkaversenyét, 1762-65 körül. A művet Haydn barátja, Joseph Franz Weigl számára írta, aki abban az időben az Esterházy-hercegek első csellistája volt. A versenymű léteze sokáig csupán Haydn saját műjegyzékéből volt sejthető, s már-már végképp elveszettnek hitték, mikor is 1961-ben Oldřich Pulkert, cseh muzikológus rábukkant a Prágai Nemzeti Múzeum archívumában.

A klasszikus kor és a szonátaformában megírt tételek ellenére a mű a későbarokk concertók jegyeit is hordozza.
A C-dúr versenyművet a 1962-es “Prágai tavasz”-on mutatták be, és hamarosan a csellórepertoár népszerű darabjává vált.
Joseph Haydn: C-dúr csellóverseny No.1 (Hob. VIIb:1)

Forrás: Wikipedia

2016-12-26

Johann Sebastian Bach: Air (a D-dúr szvitből) BWV 1068

Boldog karácsonyt!

 

Forrás:

https://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/2016/12/23/23-nap-johann-sebastian-bach-air-a-d-dur-szvitbol-bwv-1068/

2016-11-20

Bartók Béla: Concerto zenekarra

Bartók Béla: Concerto zenekarra

Nemzeti Filharmonikus Zenekar – vezényel: Kocsis Zoltán

Linkek:

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bart%C3%B3k:_Concerto

http://epa.oszk.hu/00800/00835/00101/2089.html

 

2016-10-01

Joseph Haydn: G-dúr szimfónia No. 88 Hob. I

Joseph Haydn 1787-ben komponálta a 88-as számú G-dúr szimfóniáját. Az első tétel Adagio bevezetéséből, a szaggatott, staccato akkordokból játékos és vidám, derűs zene fejlődik ki. A téma háromszor indul újra, és mindig máshová érkezik meg. Az Allegro tétel egésze tulajdonképpen az indító motívumból építkezik. A főtémát először a vonósok mutatják be, majd a basszusok mozgalmas ellenszólamával ismétlődik meg. A kidolgozás során Haydn a főtémát tovább variálja, a visszatérésnél a fúvósok kiemelésével és az elemek felcserélésével teszi érdekessé a tétel befejezését.
A lírai hangvételű lassú tételt – Largo –  két oboa és szólócselló indítja el, ebből a témából szövi végig a tételt Haydn, egymástól nagyon különböző szakaszokkal váltakozva, erős dinamikai kontrasztokkal és egyedi hangszereléssel, trombitákkal és üstdobbal fűszerezve.
A harmadik tétel tempójelzése Allegretto. A dobbantós táncra emlékeztető menüett triójában a népi dudaszó magas műzenei adaptálását hallhatjuk, a trió közepén a ritmus és a súlyok variálásával pedig Haydn szinte láttatja velünk a körben forgó, s néha menetirányt váltó táncosokat.
A tánc folytatódik a negyedik tételben is, elsöprő erejű vidámsággal galoppozik tovább a zene a kontratánc 2/4-es ritmusára. A szerző a fantáziadús hangszereléssel és sziporkázó humorával tálalja a szimfónia fináléját.

 

1787.

Forrás:

Körber Tivadar: Zeneirodalom I.

Kapcsolódó link:

https://de.wikipedia.org/wiki/88._Sinfonie_(Haydn)

Címkék: ,
2016-09-05

Maurice Ravel: G -dúr zongoraverseny

Maurice Ravel, a századforduló egyik nagy francia zeneszerzője csaknem egy időben, az 1930-as évek elején írta két zongoraversenyét. A bal kézre komponált, komor hangvételű D-dúrt Paul Wittgenstein számára – aki az első világháborúban elvesztette jobb karját – és a csillogó G-dúrt, amit eredetileg saját maga szeretett volna előadni. A technikai nehézségek miatt végül le kellett mondania tervéről, a bemutatón Marguerite Long játszotta a szólót.

Ravel általános művészetét a Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon így jellemzi:

“Ravel zenéje sajátos vegyüléke a játékos kedvnek és távolságtartó arisztokratizmusnak, az érzékiségnek és számító értelemnek, a természetes líraiságnak és mechanikusan bábszerűnek. Dallamai hajlékonyak, emellett azonban…határozott körvonalúak… Erős, konstruktív akarat uralja Ravel formaalkotását, melynek különösen fontos eleme az ostinato váztechnika…”

Gustave Samazenilh emlékezéseiből az derül ki, hogy Ravel már a tízes évek elején papírra vetette egy zongoraverseny vázlatait – a két szélső tételét -, melyben szülőföldjének, a Pireneusok vidékének kívánt emléket állítani. A lassú tétel később keletkezett, és Ravel első életrajzírója és közeli barátja, Roland Manuel szerint Mozart klarinétötösének lassú tétele ihlette.

I. Allegramente
II. Adagio assai
III. Presto

Forrás:

Körber Tivadar: Zeneirodalom II.

http://www.filharmonikusok.hu

Címkék: ,
2016-08-16

Johannes Brahms: D-dúr szimfónia No. 2 Op. 73

Brahms 1877-ben, mindössze egy nyár alatt komponálta a 2. szimfóniáját. Az ősbemutatót 1877. december 30-án Hans Richter vezényelte Bécsben.

Az első szimfónia bemutatója után pár hónappal Brahms máris elkészült a másodikkal – és ezen már nem másfél évtizedig tartó lelki küzdelemmel harcolta át magát, mint az elsőn. (Feltételezik, hogy eleinte Beethoven teljesítménye nyomasztotta.) A második szimfónia úgy különbözik az első, c-moll szimfóniától, mint az éjszaka a nappaltól. Ezen a helyen, a Wörthi-tó mellett, Pörtschachban született ez a mű:

Két apró szobát bérelt itt, és noha az előszoba olyan szűk volt, hogy a zongoráját nem tudták felvinni a lépcsőn, ennek ellenére is azt írta kiadójának, Fritz Simrock-nak, rögtön a megérkezése után, hogy: “Elbűvölő itt”. Amikor Brahms elküldte az új szimfónia első tételét Clara Schumann-nak, Clara azt jósolta, hogy a közönségnek biztosan jobban fog tetszeni ez a szimfónia, mint az első –  igaza lett. Brahms maga nem volt ugyan túl elégedett a munkájával (egészen pontosan azt gondolta, hogy soha nem írt ilyen rosszat), már a bécsi ősbemutatón teljes volt a siker, Lipcsében és Hamburgban úgyszintén.

A szimfónia a klasszikus formát képviseli, két gyors tétel keretezi a lassú és a scherzo tételt:

  1. Allegro non troppo
  2. Adagio non troppo
  3. Allegretto grazioso (quasi andantino)
  4. Allegro con spirito

Az első tételben Brahms az Op. 49 -es Bölcsődalát (Wiegenlied) idézi.

Forrás:

PROGRAM NOTES by Phillip Huscher

http://www.pensionria.at

Wikipedia

Címkék:
2016-07-29

Kedvenc művek lakatlan szigetre

Ha a nyári szünet tengerén véletlenül egy lakatlan szigeten kötünk ki, felmerülhet a szokásos kérdés: mit is kellett volna magunkkal hozni? A gumimatrac, naptej, ivóvíz, függőágy, gyufa, bicska, lakat, kávéfőző, fürdőruha, stb. praktikus dolgok mellett nem árt, ha előrelátóak vagyunk, és unaloműzésre bekészítünk a motyónkba néhány könyvet és némi hallgatnivalót is. Ugyan a mai mp3-ak világában kicsit elavultnak tűnhet, ha csak 10+1 kedvenc művet vihetünk magunkkal, de tegyük fel, hogy többre műszaki okok miatt nincs lehetőség (és persze optimisták is vagyunk, miszerint hamar megment minket valaki, és úgysem lenne időnk több zenét végighallgatni).

Következzen az én 10+1 műből álló életmentő listám, amit nagy kínok árán állítottam össze – mert csak nehezen tudtam lemondani néhány számomra nagyon fontos felvételről.

Akinek van kedve egy kicsit játszani, gyűjtse össze magának a saját 10+1 kedvenc felvételét, amit egy lakatlan szigetre magával vinne! Nem is olyan könnyű vállalkozás, mint amilyennek első látásra tűnik.

 

2016-07-03

Robert Schumann: C-dúr szimfónia No. 2 Op. 61

A C-dúr, 2. szimfónia – kronologikus sorrendben a harmadik – Schumann azon életszakaszában keletkezett, amikor lelki betegsége és az elmebaj először taszította mélypontra. Két képzeletbeli figura, az indulatos Florestan és az álmodozó Eusebius, akik fontos szerepet játszottak Schumann életében, és a kritikáiban is megjelentek, különböző jellemükkel műveinek születésére is hatással voltak. A szenvedélyes és érzelmes részek bizonyos felfogás szerint az ő sugallatukra váltakozhatnak – valójában persze Schumann hangulati változásai tükröződnek a zenében.

C-dúr szimfónia No. 2 Op. 61

  1. Sostenuto assai – Allegro ma non troppo
  2. Scherzo. Allegro vivace
  3. Adagio espressivo
  4. Allegro molto vivace

1845-46.

2016-06-12

Szergej Prokofjev: D-dúr hegedűverseny No. 1 Op. 19

“A dallam jelentőségében sohasem kételkedtem, szeretem a dallamot, a zene legfontosabb elemének tartom, s hosszú évekig dolgozom műveimen, hogy jobbá tegyem őket. Olyan dallamokat találni, melyeket a nem szakértő hallgató is nyomban megért, s ugyanakkor eredetiek, a legnehezebb feladat egy zeneszerzőnek.” Szergej Prokofjev

 

Szergej Prokofjev: D-dúr hegedűverseny Op. 19

 

1916-17

Forrás: Körber Tivadar: Zeneirodalom II.

%d blogger ezt kedveli: