2019-04-29

J. S. Bach: “Wie schön leuchtet der Morgenstern” BWV 1

Johann Sebastian Bach 1725-ben írta Lipcsében a “Wie schön leuchtet der Morgenstern” (Mily szépen ragyog a hajnalcsillag) című egyházi kantátát Philipp Nicolai szövegére, az Angyali üdvözlet ünnepére.

A nyitó kórustétel zenekari szólama nagyvonalúan gazdagon díszített, a fenségesen fénylő kürtök fölött szárnyra kapó, magasan cikázó hegedűk az esthajnalcsillag ragyogását idézik elénk.

1. Kórus: Wie schön leuchtet der Morgenstern 

Wie schön leuchtet der Morgenstern
Voll Gnad und Wahrheit von dem Herrn,
Die süße Wurzel Jesse!
Du Sohn Davids aus Jakobs Stamm,
Mein König und mein Bräutigam,
Hast mir mein Herz besessen,
Lieblich,
Freundlich,
Schön und herrlich, groß und ehrlich,
reich von Gaben,
Hoch und sehr prächtig erhaben.
(Wie schön leuchtet der Morgenstern, verse 1)

2. Recitativo: Du wahrer Gottes und Marien Sohn (tenor)

Du wahrer Gottes und Marien Sohn,
Du König derer Auserwählten,
Wie süß ist uns dies Lebenswort,
Nach dem die ersten Väter schon
So Jahr’ als Tage zählten,
Das Gabriel mit Freuden dort
In Bethlehem verheißen!
O Süßigkeit, o Himmelsbrot,
Das weder Grab, Gefahr noch Tod
Aus unsern Herzen reißen.
3. Ária: Erfüllet, ihr himmlischen göttlichen Flammen (szoprán) 

Erfüllet, ihr himmlischen göttlichen Flammen,
Die nach euch verlangende gläubige Brust!
Die Seelen empfinden die kräftigsten Triebe
Der brünstigsten Liebe
Und schmecken auf Erden die himmlische Lust.
4. Recitativo: Ein irdscher Glanz, ein leiblich Licht (basszus)

Ein irdscher Glanz, ein leiblich Licht
Rührt meine Seele nicht;
Ein Freudenschein ist mir von Gott entstanden,
Denn ein vollkommnes Gut,
Des Heilands Leib und Blut,
Ist zur Erquickung da.
So muß uns ja
Der überreiche Segen,
Der uns von Ewigkeit bestimmt
Und unser Glaube zu sich nimmt,
Zum Dank und Preis bewegen.
5. Ária: Unser Mund und Ton der Saiten (tenor)

Unser Mund und Ton der Saiten
Sollen dir
Für und für
Dank und Opfer zubereiten.
Herz und Sinnen sind erhoben,
Lebenslang
Mit Gesang,
Großer König, dich zu loben.
6. Korál: Wie bin ich doch so herzlich froh (kórus)

Wie bin ich doch so herzlich froh,
Daß mein Schatz ist das A und O,
Der Anfange und das Ende;
Er wird mich doch zu seinem Preis
Aufnehmen in das Paradeis,
Des klopf ich in die Hände.
Amen!
Amen!
Komm, du schöne Freudenkrone, bleib nicht lange,
Deiner wart ich mit Verlangen.

Magyar fordítás ITT található.

Forrás: Wikipédia
http://www.emmanuelmusic.org/notes_translations/translations_cantata/t_bwv001.htm

Reklámok
2017-06-03

Muszorgszkij: Egy kiállítás képei

Mogyeszt Muszorgszkij orosz zeneszerző (1839-1881) a nyugat-európai stílustól eltérő, sajátos zenei világot dolgozott ki magának. Zenéjét szokatlan akkordfűzések, asszimetrikus ritmikai megoldások, egyedi harmóniavilág jellemzi.

Az Egy kiállítás képei Muszorgszkij egyik legismertebb zongoraciklusa, egy tíztételes szvit, amit egy festő barátja, Viktor Hartmann emlékére írt. Halála mélyen megérintette, és elhatározta, hogy hangokkal festi meg a művész legjelentősebb képeit. A műben a zeneszerző látványélményei elevenednek meg – ahogyan a kiállításon sétál, egyik képtől a másikig, a festményeket megfigyelve különböző hangulatokat él át, majd ábrázol a zenén keresztül.

A bevezető tétel címe: Promenade (séta). A pentaton dallamra épülő zene minden alkalommal más-más karakterrel és harmóniákkal tér vissza, mintegy a szerző képek közötti lépegetését, hangulatváltozásait tükrözve. Ezáltal a hallgatónak is betekintést ad a színek és témák keltette érzelmi hullámzásba.

  1. kép: A gnóm. “Fantasztikus figura görbe lábakkal”. (Muszorgszkij)
    Promenade
  2. kép: Az ódon vár (“Melynek tövében egy trubadúr énekel”)
    Promenade
  3. kép: A Tuileriák kertje (“Perpatvar a játszó gyerekek között”).
  4. kép: Bydlo. Nagy, ormótlan szekér a sáros lengyel tájban. A dinamika a kocsi közeledését és távolodását érzékelteti.
    Promenade
  5. kép: Kiscsibék tánca a tojáshéjban. 
  6. kép: Samuel Goldenberg és Schmuyle. Egy gazdag és egy szegény zsidó civakodása.
    Promenade
  7. kép: A limoges-i piactér.
  8. kép: Katakombák. 
  9. kép: Baba Yaga kunyhója.
  10. kép: A kijevi nagykapu. Az ünnepélyes zárótételben a szerző még egyszer felidézi a Promenade témáját is, és nagyszabású, himnikus befejezéssel zárja le a kiállításon tett látogatást.

Maurice Ravel 1922-ben meghangszerelte szimfonikus zenekarra Muszorgszkij zongoraművét. A karakteres, találó színeket tartalmazó átiratnak olyan sikere lett, hogy sokáig háttérbe szorította az eredeti művet.

Forrás: Körber Tivadar: Zeneirodalom II.

2017-03-05

Egy mese – egy zene:Ludwig van Beethoven: V. szimfónia (c-moll) Op. 67

Beethoven V. szimfóniájáról már olvashattunk a Fülelőben, itt. Most újra meghallgattuk…

…és örömmel láttuk és hallottuk felbukkanni a Rózsaszín párducban is:

 

2017-02-11

Joseph Haydn: C-dúr csellóverseny No.1

Haydn az Esterházy-hercegek szolgálatában eltöltött első éveiben komponálta meg No. 1-es C-dúr gordonkaversenyét, 1762-65 körül. A művet Haydn barátja, Joseph Franz Weigl számára írta, aki abban az időben az Esterházy-hercegek első csellistája volt. A versenymű léteze sokáig csupán Haydn saját műjegyzékéből volt sejthető, s már-már végképp elveszettnek hitték, mikor is 1961-ben Oldřich Pulkert, cseh muzikológus rábukkant a Prágai Nemzeti Múzeum archívumában.

A klasszikus kor és a szonátaformában megírt tételek ellenére a mű a későbarokk concertók jegyeit is hordozza.
A C-dúr versenyművet a 1962-es “Prágai tavasz”-on mutatták be, és hamarosan a csellórepertoár népszerű darabjává vált.
Joseph Haydn: C-dúr csellóverseny No.1 (Hob. VIIb:1)

Forrás: Wikipedia

2016-12-26

Johann Sebastian Bach: Air (a D-dúr szvitből) BWV 1068

Boldog karácsonyt!

 

Forrás:

https://konyvmutatvanyosok.wordpress.com/2016/12/23/23-nap-johann-sebastian-bach-air-a-d-dur-szvitbol-bwv-1068/

2016-11-20

Bartók Béla: Concerto zenekarra

Bartók Béla: Concerto zenekarra

Nemzeti Filharmonikus Zenekar – vezényel: Kocsis Zoltán

Linkek:

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Bart%C3%B3k:_Concerto

http://epa.oszk.hu/00800/00835/00101/2089.html

 

2016-10-01

Joseph Haydn: G-dúr szimfónia No. 88 Hob. I

Joseph Haydn 1787-ben komponálta a 88-as számú G-dúr szimfóniáját. Az első tétel Adagio bevezetéséből, a szaggatott, staccato akkordokból játékos és vidám, derűs zene fejlődik ki. A téma háromszor indul újra, és mindig máshová érkezik meg. Az Allegro tétel egésze tulajdonképpen az indító motívumból építkezik. A főtémát először a vonósok mutatják be, majd a basszusok mozgalmas ellenszólamával ismétlődik meg. A kidolgozás során Haydn a főtémát tovább variálja, a visszatérésnél a fúvósok kiemelésével és az elemek felcserélésével teszi érdekessé a tétel befejezését.
A lírai hangvételű lassú tételt – Largo –  két oboa és szólócselló indítja el, ebből a témából szövi végig a tételt Haydn, egymástól nagyon különböző szakaszokkal váltakozva, erős dinamikai kontrasztokkal és egyedi hangszereléssel, trombitákkal és üstdobbal fűszerezve.
A harmadik tétel tempójelzése Allegretto. A dobbantós táncra emlékeztető menüett triójában a népi dudaszó magas műzenei adaptálását hallhatjuk, a trió közepén a ritmus és a súlyok variálásával pedig Haydn szinte láttatja velünk a körben forgó, s néha menetirányt váltó táncosokat.
A tánc folytatódik a negyedik tételben is, elsöprő erejű vidámsággal galoppozik tovább a zene a kontratánc 2/4-es ritmusára. A szerző a fantáziadús hangszereléssel és sziporkázó humorával tálalja a szimfónia fináléját.

 

1787.

Forrás:

Körber Tivadar: Zeneirodalom I.

Kapcsolódó link:

https://de.wikipedia.org/wiki/88._Sinfonie_(Haydn)

Címkék: ,
2016-09-05

Maurice Ravel: G -dúr zongoraverseny

Maurice Ravel, a századforduló egyik nagy francia zeneszerzője csaknem egy időben, az 1930-as évek elején írta két zongoraversenyét. A bal kézre komponált, komor hangvételű D-dúrt Paul Wittgenstein számára – aki az első világháborúban elvesztette jobb karját – és a csillogó G-dúrt, amit eredetileg saját maga szeretett volna előadni. A technikai nehézségek miatt végül le kellett mondania tervéről, a bemutatón Marguerite Long játszotta a szólót.

Ravel általános művészetét a Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon így jellemzi:

“Ravel zenéje sajátos vegyüléke a játékos kedvnek és távolságtartó arisztokratizmusnak, az érzékiségnek és számító értelemnek, a természetes líraiságnak és mechanikusan bábszerűnek. Dallamai hajlékonyak, emellett azonban…határozott körvonalúak… Erős, konstruktív akarat uralja Ravel formaalkotását, melynek különösen fontos eleme az ostinato váztechnika…”

Gustave Samazenilh emlékezéseiből az derül ki, hogy Ravel már a tízes évek elején papírra vetette egy zongoraverseny vázlatait – a két szélső tételét -, melyben szülőföldjének, a Pireneusok vidékének kívánt emléket állítani. A lassú tétel később keletkezett, és Ravel első életrajzírója és közeli barátja, Roland Manuel szerint Mozart klarinétötösének lassú tétele ihlette.

I. Allegramente
II. Adagio assai
III. Presto

Forrás:

Körber Tivadar: Zeneirodalom II.

http://www.filharmonikusok.hu

Címkék: ,
2016-08-16

Johannes Brahms: D-dúr szimfónia No. 2 Op. 73

Brahms 1877-ben, mindössze egy nyár alatt komponálta a 2. szimfóniáját. Az ősbemutatót 1877. december 30-án Hans Richter vezényelte Bécsben.

Az első szimfónia bemutatója után pár hónappal Brahms máris elkészült a másodikkal – és ezen már nem másfél évtizedig tartó lelki küzdelemmel harcolta át magát, mint az elsőn. (Feltételezik, hogy eleinte Beethoven teljesítménye nyomasztotta.) A második szimfónia úgy különbözik az első, c-moll szimfóniától, mint az éjszaka a nappaltól. Ezen a helyen, a Wörthi-tó mellett, Pörtschachban született ez a mű:

Két apró szobát bérelt itt, és noha az előszoba olyan szűk volt, hogy a zongoráját nem tudták felvinni a lépcsőn, ennek ellenére is azt írta kiadójának, Fritz Simrock-nak, rögtön a megérkezése után, hogy: “Elbűvölő itt”. Amikor Brahms elküldte az új szimfónia első tételét Clara Schumann-nak, Clara azt jósolta, hogy a közönségnek biztosan jobban fog tetszeni ez a szimfónia, mint az első –  igaza lett. Brahms maga nem volt ugyan túl elégedett a munkájával (egészen pontosan azt gondolta, hogy soha nem írt ilyen rosszat), már a bécsi ősbemutatón teljes volt a siker, Lipcsében és Hamburgban úgyszintén.

A szimfónia a klasszikus formát képviseli, két gyors tétel keretezi a lassú és a scherzo tételt:

  1. Allegro non troppo
  2. Adagio non troppo
  3. Allegretto grazioso (quasi andantino)
  4. Allegro con spirito

Az első tételben Brahms az Op. 49 -es Bölcsődalát (Wiegenlied) idézi.

Forrás:

PROGRAM NOTES by Phillip Huscher

http://www.pensionria.at

Wikipedia

Címkék:
2016-07-29

Kedvenc művek lakatlan szigetre

Ha a nyári szünet tengerén véletlenül egy lakatlan szigeten kötünk ki, felmerülhet a szokásos kérdés: mit is kellett volna magunkkal hozni? A gumimatrac, naptej, ivóvíz, függőágy, gyufa, bicska, lakat, kávéfőző, fürdőruha, stb. praktikus dolgok mellett nem árt, ha előrelátóak vagyunk, és unaloműzésre bekészítünk a motyónkba néhány könyvet és némi hallgatnivalót is. Ugyan a mai mp3-ak világában kicsit elavultnak tűnhet, ha csak 10+1 kedvenc művet vihetünk magunkkal, de tegyük fel, hogy többre műszaki okok miatt nincs lehetőség (és persze optimisták is vagyunk, miszerint hamar megment minket valaki, és úgysem lenne időnk több zenét végighallgatni).

Következzen az én 10+1 műből álló életmentő listám, amit nagy kínok árán állítottam össze – mert csak nehezen tudtam lemondani néhány számomra nagyon fontos felvételről.

Akinek van kedve egy kicsit játszani, gyűjtse össze magának a saját 10+1 kedvenc felvételét, amit egy lakatlan szigetre magával vinne! Nem is olyan könnyű vállalkozás, mint amilyennek első látásra tűnik.

 

%d blogger ezt kedveli: